Kajacsata. Carlos verése

Én: Mi bajod van???
C: semmi. megyek órára. sziasztok.
Én: Szia-visszamentem. Találtam egy szendvicset zacsiba csomagolva a földön. Felvettem.
Panni: úú de csóró valaki, a földröl eszel? jujjj fúúúj!!!
Hozzá vágtam a padlizsánkrémes kenyeret. Sikított és visszadobta. Kincsőék is beszálltak amiből az lett, hogy a többiek is fogták a szendvicsüket, és dobálni kezdték. Kajacsataaaaa!!!!!!!!!!!!Az egész osztály üvöltött és egymást dobáltuk. Mindenkinek tejszínhabos és csokis volt a feje, mert Daki és Kincső szivecskepitét csináltak. És feláldozták. Finom volt, már amennyit sikerült leszedni az arcomról.Bejött az igazgató.
Ig: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mi hallottuk de annyira nagyon nem zavart. Páran abbahagyták mer nyomik de mi, többiek bátran szembeszálltunk egymással. Az igazgató szívrohamot kapott és összeesett. Még páran odamentek. Aztán jött még pár osztály és pár tanár, hozták a kaját és ÓRIÁSKAJACSATA lett. És az a legjobb az egészben, hogy én kezdtem. Lol. Az igazgatót közben elvitték a mentők. Szegény. Hősiesen halt meg. (najó nem halt meg...vagyis kitudja..) Ennek az egésznek az lett a vége, hogy egy tanár hívta a zsarukat, mert az egész sulit nem lehetett megállítani. És..akkor..ottt volt.....Ő. RENDŐRBÁ. :OOO
Aki utál engem. Ahh azok a régi szép idők... :')... Rendőrbát azóta nem láttam, hogy félpucéron rohan Georg trabantja után és el akar kapni, miközben ezt ordította: -EZT MÉG MEGBÁNJÁTOK!!! BEPERELLEK!! MEGKESERÍTEM AZ ÉÉÉLETETEKEEEET-és lecsúszott róla az alsó))
Rendőrbár ordítva felém rohant vörös fejjel, én kiugrottam az ablakpárkányra és elkezdtem a falhoz simulva mászni. Re.bá meg jött utánam és közben káromkodott. Lent rendőrkocsik gyülekeztek és hangosítókkal "megnyugtató hangon" beszéltek hozzánk, hogy le ne ugorjunk, mert az élet szép -.-
Aztán jöttek a mentők, de elég idegesítő volt a sok zaj, miközben és a suli tetejére akarok jutni. Amúgy ha innen leesek akkor kinyiffanok, minek a mentők. Talán inkább a hullaszállítókat kéne-ezek  a gondolatok jártak a fejemben, mikor megtaláltam a felmenő létrát. Eközben rendőrbá kiordította, hogy: AKKOR IS ELKAPLAK ÉS MEGÖLLEK TE KIS MOCSOK!! REMÉLEM LEESEL ÉS KITÖRÖD A NYAKAD!!-ezt nem kellett volna, mert a rendőrök felordították, hogy "rendőrbá, le van tartóztatva, jöjjön le! Kislány ne félj, megmentünk!---ja jóvan persze majd ha leestem lélegeztetnek vagy mi?  szétmegy a fejem. Felmásztam a létrán és a tetőn voltam. Elkezdtem a tető tetejére nászni. A tető amúgy majdnem lapos volt, így könnyű volt. Lenéztem és ott kúszott rendőrbá, már majdnem a létránál volt, amikor.........MEGCSÚSZOTT!!!
Én:RENDŐRBÁ NEEEEEEEEEEE!! vagyissss inkább deeeee.
Rb: áá kislány segíts! visszavonok mindent!! kérlek!
Rb az ereszbe kapaszkodott és úgy tűnt nem bírja már sokáig. Döntenem kellet: hagyom, hogy meghajjon és akár életem végéig bűntudatom lesz, mert miattam halt meg, vaaaagy segítek neki feljönni, és akkor 3 dolog történhet: 1: megköszöni, örök hála stb jutalom.2: lelök3: megpróbálom felhúzni, de nem sikerül szal véletlenül vagy direkt magával ránt. Amíg az eseteken gondolkoztam leesett és meghalt. Hát legalább nem kellett döntenem (najó hagytam volna leesni, de pssszt!) A rendőrség úgy kezelt mint egy ötévest. Sajnáltak kínáltak mindenfélével és hülyén beszéltek: Jaj hívom a mamucit bizti megilyedtél pöttömke jujuj sokkot kaptál? jaj tudod mi az a sokk? ....blablabla. Anyu jött és hazavitt, Carlos meg jött velünk (ja és Georg is ott volt, nem szólt semmit, csak büszkén nézett rám, mert: Ó az één láányom-gondolatai lehettek. A trabantjával voltunk, mert Nina imádja) Hazaértünk és felmentünk a szobába.
Carlos: blablabla-mejdnem meghaltál!!!!....blablabla....veszélyes volt....stb ilyesmiket kiabált....aggódtam!!!........szép volt-mondta végül :D
Én: na végre valami értelmes mondat. Kösz, tudom, hogy neked nem sikerült volna.
C: ha. ha. ha. amúgy tényleg nem. Én nem az ablak felé mentem volna, hanem az ajtó felé. Eszedbe sem jutott???!!
Én: 1.: az nem lett volna menő és izgi, mer a rendőrök lecsukják mer lassan fut 2: az ajtó előtt állt-.-
C: akkor ügyes vagy én nem mertem volna :)
Én: kösz és tudom :)
És akkor....KÍNOS CSEND....az ágyamon feküdtünk...Carlos beszélni kezdett de én félálomban voltunk így hallottam mit mond csak nem fogtam fel....beszéni akarok a kapcso.......szetl......te nem szertsz enge......
Én: félálomban nyöszörögve igen...persze..,.naná....
C: ........te is szer...?
Én:naná igen aha horrrk.....
C: .......házasodjuk össze......?
Én: aha persze naná.....10 mp múlva velpattant a szemem és felpattantam: MI VAAAAAN?????!!!!
C: nyugi vicc volt csak kíváncsi voltam figyelsz e de azt vettem észre, hogy nem annyira. Beszélek és közben elalszol??
Én: bocs. álmos vagyok nem lehetne holnap?
C: jó. ittalszom.
Én: tölem...-visszafeküdtem Carlosra félig meg az ágyra. Carlos meg asszem csikizni kezdett de fura módon azt nem érzékeltem mer belealudtam a röhögésbe.

Reggel Carloson ébredtem úgy, hogy rajta van a fejem a hasán meg a végtagjaim, de nagyrészben asszem az ágyon voltam. Carlosnak a feje egy párnán volt, meg......a lábamon (???)...ja nem az nem az én lábam. De az övé sem lehet. Ez fura volt, felültem. jaaaa mégis az az én lábam icipicit kitekeredve. Az képébe néztem (tudom, hogy szép megfogalmazás) és rám vigyorgott. Reggel hajnali 11-kor éppen felébredve elég ijesztően mutat egy Carlosfej aki rám vigyorog, szal kicsit megijedtem. Najó felsikítottam. Carlos rémülten nézett rám.
C: váááá pók van a fejemen?? hol??
Én: pók?! HOL???!!!!
C: a fejemen???!!!
Én megfogtam egy párnát és teljes erőből ütni kezdtem a fejét, hátha leesik a pók. Hősiesen kiabálva. Carlos meg sikított, ami kicsit fura volt. Ez így ment még pár percig, amikor benyitott Georg.
G: gyerekek, hajnali 11 van, nem lehetne halkabban párnacsatázni? -.-
Én: ne nekem mondd, ő hozta a pókot, inkább segíts megfogni!
G: ÁÁÁ PÓK HOL???!!!!!!
Én: a fején!!!!!!
G: ne fél haver megmentünk!!! és mindketten hősies kiáltással verni kezdtük Carlos fejét.
Anyu nyitott be.
Anyu: Na végre felkeltetek én már csomó ideje fenn vagyok. FÉL ÓRÁJA!! a hasatokra süt a nap, beszállok a párnacsatába. Carlos ellen játszunk? nekem jó-fogott egy oárnát és mielőtt válaszolhattunk volna ütni kezdte Carlos fejét de nem hősies kiabálással mint mi Georggal, hanem mint Carlos: sikítva. ' óra múlva elfáradtunk. Abbahagytuk. Már el is felejtettük a pókot, csak jó volt ütni...szeeegényke. Carlosnak tiszta vörös volta az egész feje, folyt róla a víz és rémesen nézett ki.
C: na, meghalt a pók?
Én, anyu, Georg: MILYEN PÓK?????!!!!
C: hát a fejemen...nem??
ÁÁÁÁ VAN EGY PÓK A FEJEDEN????!!!!-verni kezdtük, még fél óráig. De már mind el voltunk fáradva, ebéd időben. Abbahagytuk és Carlos 2 perc múlva nem piros, hanem sápadt volt. Horzsolásokkal a fején.
C: ahh na én mindjárt elájulok, asszem haza megyek.-Georg hazavitte.A trabanttal.
A nap többi része uncsi volt.